A borzalom a társadalom nyitott szeme láttára, sokszor aktív közreműködésével történt meg, a túlélőknek pedig vissza kellett térniük abba az országba, amely ezt tette velük. Sokakat külföldi zsidó szervezetek támogattak, de ettől még a visszailleszkedés traumatikus élmény maradt, ráadásul az antiszemitizmus és a cigánygyűlölet sem múlt el a háborúval együtt.
A roma túlélők kárpótlási kérelmeit sok esetben a hatóságok elutasították azzal az indokkal, hogy a deportálásoknak nem a faji üldöztetés, hanem saját magatartásuk volt az oka. A legtöbben közülük az írásbeliség hiánya és a hivataloktól való félelem miatt valószínűleg el sem jutottak a panasztételig. Az LMBTQ-közösség tagjai szintén nem részesültek állami kártérítésekben.
Sok túlélő döntött úgy, hogy elhagyja Magyarországot. A nyugat felé indulók menekülttáborokba kerültek, a mai Izrael területére kivándorolni szándékozókat pedig - akkor még - a brit hatóságok visszafordították. Végül 1948 májusában megalakult Izrael állama, és a következő években sok tízezer zsidó emigrált Európából.
A világháború után az európai országok jelentős részében a nácik totális népirtását sokáig tabuként kezelték. A változások, a holokauszt traumájának társadalmi feldolgozása csak lassan kezdődött meg, és napjainkban is tart.
„1944. év május havában történt munkaszolgálatra való bevonulása és július havában családjának deportálása következtében lakása elhagyatva, őrizetlen maradt, 1945. március 16-án történt hazajövetele után lakását lakhatatlan, teljesen kifosztott állapotban találta, így valószínű, hogy összes okmányai elvesztek, illetve megsemmisültek. (…)”
„Hazaértünk. (…) Másnap reggel fölkeltek az asszonyok, már akibe még volt annyi erő, megcsináltak két házat. Fölmentek a faluba és kaptak a parasztoktól fejszét meg fűrészt. Lejött a falusi bíró, kidoboltatta a faluban: hazajöttek a falu szegényei, ki hogyan tudja, segítse őket. Így hoztak le egy kis ennivalót, takarót. Ehettünk. (…)”
„Nézzen ide. (…) Nincs senkim. Nincs testvérem. Nincsen testvérem. Egyedül vagyok. Nincs senkim. (…) Ennél nagyobb (baj) soha ne legyen Magyarországon. Ilyen nagy baj sose legyen, sehol sem. Soha.”
Fejezetek
A holokausztKapitola 01
Fasiszta ideológiafejezet 03
AntiszemitizmusFejezet 03
A holokauszt előzményeifejezet 04
A holokauszt 1944-ig – a jogfosztásokFejezet 05
A náci táborokFejezet 06
A központi gettóFejezet 08
A zsidó vagyonok és feljelentésekFejezet 09
PorajmosFejezet 10
LMBTQFejezet 11
Koncentrációs táborok felszabadításaFejezet 12
Hazatérés és emigrációFejezet 13
A holokauszt emlékezeteFejezet 14