Biológiai értelemben ugyan nem beszélhetünk emberi fajokról, csak rasszokról, fajtákról, de a korabeli érvelésben a faj / etnikum / nemzet fogalma teljesen összekeveredett. A tudományt a nemzetek, “fajok” felsőbbrendűségét hirdető ideológia és politika szolgálatába állították: a természettudomány képviselői megrendelésre próbálták bebizonyítani, hogy a németek genetikailag nemesebbek, mint a szlávok, a magyarok, a cigányok vagy a zsidók.
A biológiai „alapokon” nyugvó német (árja) felsőbbrendűség tudata megerősítette őket abban, hogy a környező népek leigázása és kiirtása jogos, a nemzet létét fenyegető, deviánsnak tartott csoportokat (prostituáltakat, bűnözőket, szenvedélybetegeket), a testi és szellemi fogyatékosokat pedig igyekeztek elkülöníteni, átnevelni vagy meggyilkolni.
A szemita népek alsóbbrendűségének elméletét már a 18. században megfogalmazták. A 19. század közepén Joseph Arthur de Gobineau francia író A fajok közötti egyenlőtlenség okairól című könyvében az árja fajhoz tartozó embereket emeli vezető szerepbe, a többi népcsoporthoz tartozót pedig az alsóbbrendű vagy veszélyes kategóriába sorolja.
Később a zsidóság lett a náci gondolkodás fő ellensége, de a Harmadik Birodalom rajtuk kívül üldözte többek között a romákat, a fogyatékkal élőket, a homoszexuálisokat és minden olyan csoportot - pártokat, munkás szakszervezetet, liberális értelmiségieket és művészeket -, akik nem fogadták el az ideológiát, vagy egyenesen ellenszegültek neki.
A nácik a II. világháború alatt folyamatosan kísérleteztek az embereken, hogy a fajelméletet tudományos alapokon is bizonyítsák. Olyan sikeresen dehumanizálták a zsidóságot, leginkább patkányokhoz, különböző parazitákhoz hasonlítva őket, hogy eszméiket elhitették nemcsak Németország, de Európa civil lakosságának egy részével is.
A tömeg befogadóképessége nagyon korlátolt, értelme kicsiny és éppen ezért nagyon feledékeny. Ezekből a tényekből kifolyólag tehát minden hathatós propaganda csak néhány pontra kell, hogy szorítkozzék. Ezt a néhány pontot és néhány tételt addig kell vezérszavakban ismételni, amíg az utolsó is megérti ebből a szóból azt, amit akarunk.
Antijudaizmus, antiszemitizmus
A judaizmus az i. e. 2. évezredben keletkezett. A világ legrégebbi monoteista vallásának tartják, azaz hívei egyetlen Istent ismernek el.
A zsidóság egyszerre etnikai és vallási csoport. Halachikusan, tehát a zsidó vallási törvények szerint anyai ágról öröklődik, de a betért nemzsidó ember is teljes jogú zsidónak számít. A vallás rítusaiból sok felismerhető a keresztény és muszlim hagyományban, de a holdhónapokon alapuló ősszel kezdődő vallási év, az eltérő rituálék (például a fiúk nyolcéves korban történő körülmetélése), az étkezési tilalmak, az alapanyagok kiválasztása, az ételek elkészítése, az öltözködési előírások (a férfiak kalapviselete, az asszonyok kötelező parókahasználata) szembeszökően megkülönböztette őket másoktól.
A „másfajta” szokásokkal rendelkező vallás követői a kezdetektől fogva sok gyűlölettel és üldözéssel szembesültek. Mivel a Messiás eljöveteléről is másként gondolkodnak, mint a keresztények (nem fogadják el Jézus Krisztust megváltóként), ez a hit ahhoz a széles körben elterjedt babonához és kollektív hibáztatáshoz vezetett, hogy Jézust ők gyilkolták meg.
A zsidók a középkorban rendszerint elkülönülten telepedtek le, sokszor nem lakhattak városokban, vagy csak kijelölt részeken - ezeket egyes helyeken gettóknak hívták. Nem volt polgári joguk, a helyi uralkodótól – akinek érdeke volt a jelenlétük – kaptak kollektív jogot: így békében élhettek, saját ügyeiket intézhették, ugyanakkor nem házasodhattak a keresztényekkel, és volt, ahol látható módon különböztették meg őket más polgároktól.
Nem birtokolhattak földet sem, és gyakran csak azokat a tevékenységeket végezhették, amelyeket a hatóságok engedélyeztek. A keresztények számára akkoriban tilos volt a pénzkereskedelem, ezért a zsidók kereskedtek és kamatra pénzt adtak kölcsön. A két vallás a kölcsönzésről is eltérően vélekedik, ezért a zsidókat természetesen uzsorásnak bélyegezték. Az embereket sokszor rituális gyilkosságokkal, fertőző betegségek terjesztésével vádolták meg, a szent szombati nap pedig azt a sztereotípiát szülte, hogy a zsidóság lusta nép, mert a tagjai ilyenkor nem csinálnak semmit.
Cigánygyűlölet
A cigányokat a németek nem tartották veszélyes, világuralomra törő fajnak. Életmódjuk miatt a bürokratizálódó államszervezet a 19-20. században nem nagyon tudott velük mit kezdeni, rendészeti és egészségügyi problémákon keresztül intézkedtek velük szemben. A náci rezsim totális kontrollja alól is kilógtak, de nem számítottak más deviánsnak ítélt csoportoknál károsabbnak, ráadásul kevesen éltek Németországban.
Hitler hatalomra kerülése után minden kóbor életmódot folytató embert cigánynak tekintettek származástól függetlenül, semmiféle rendelet nem szabta meg tehát, kit kell annak tartani. Gyakran hangoztatott vád volt a kóbor életmódot folytatókkal szemben, hogy betegségeket terjesztenek, hogy túl szaporák, hogy kémkednek a zsidóknak, valamint, hogy Indiából való elszármazásuk óta degenerálódtak, és bűnöző hajlam fejlődött ki bennük.
Homofóbia
A melegek nem illettek bele a tiszta fajról, a családról, a gyereknemzés fontosságáról alkotott konzervatív és nemzetiszocialista fogalomrendszerbe. Ráadásul az ideológusok azt vallották, hogy a homoszexuálisok veszélyeztetik a közerkölcsöt, aláássák a tiszta morált, ezért a „problémát” gyökerestül ki kell tépni. A nácik főként a meleg férfiakat üldözték, de a háború későbbi szakaszában leszbikusokat is deportáltak, illetve küldtek átnevelő programokba.
Fejezetek
A holokausztKapitola 01
Fasiszta ideológiafejezet 03
AntiszemitizmusFejezet 03
A holokauszt előzményeifejezet 04
A holokauszt 1944-ig – a jogfosztásokFejezet 05
A náci táborokFejezet 06
A központi gettóFejezet 08
A zsidó vagyonok és feljelentésekFejezet 09
PorajmosFejezet 10
LMBTQFejezet 11
Koncentrációs táborok felszabadításaFejezet 12
Hazatérés és emigrációFejezet 13
A holokauszt emlékezeteFejezet 14
