Ilyen például az emberi jogok korlátozása; ilyen, amikor a többpártrendszer és a vitakultúra helyébe egyetlen erős személyiség, egy karizmatikus, a rendszert szimbolizáló vezető lép; és ilyen az erős, elnyomó államapparátus (hadsereg, félkatonai erők, hivatalnokok, rendőrség, csendőrség), amely lesújt azokra, akiket ellenségnek tart.
Ezek a kormányzatok megpróbálják ellenőrzésük alá vonni az emberek köz- és magánéletét: a rendszer határozza meg, hogy kivel találkozhatsz, kivel köthetsz házasságot, kivel töltheted a szabadidődet. És végül az autokrata rezsimeknek szükségük van olyan ellenségként definiált kisebbségekre, amelyeket az ország problémáiért hibáztatni és bántani lehet. A felkínált megoldás az ő kárukra történő erőszakos vagyon- és jogfosztás, amelynek természetesen megvannak a más társadalmi csoportokból származó haszonélvezői.
1933-ban Adolf Hitler és pártja, az NSDAP került hatalomra Németországban.
Hitler úgy vélte, hogy egy nemzetközi zsidó összeesküvés irányítja a világot, és az ő országa, mint a "fejlett, felsőbbrendű árja faj" képviselője az egyetlen állam, amely képes tőlük megmenteni az európai civilizációt. Az első világháború utáni gazdasági válság Németországot is súlyosan érintette, Hitler pedig ezért a hanyatlásért szintén a zsidókat tette felelőssé. Eredetileg csak az országból akarta kiűzni őket, de a Harmadik Birodalom expanziós politikájával újabb és újabb területek kerültek német ellenőrzés alá, és a sikerek kiterjesztették a Führer gyilkos terveit.
Fejezetek
A holokausztKapitola 01
Fasiszta ideológiafejezet 03
AntiszemitizmusFejezet 03
A holokauszt előzményeifejezet 04
A holokauszt 1944-ig – a jogfosztásokFejezet 05
A náci táborokFejezet 06
A központi gettóFejezet 08
A zsidó vagyonok és feljelentésekFejezet 09
PorajmosFejezet 10
LMBTQFejezet 11
Koncentrációs táborok felszabadításaFejezet 12
Hazatérés és emigrációFejezet 13
A holokauszt emlékezeteFejezet 14
