Eleinte főleg a politikai ellenségeket, kommunistákat, szocialistákat, szociáldemokratákat akarták elszigetelni a társadalomtól, később egyre gyűlt a zsidók, a romák, a homoszexuálisok, a fogyatékosok és a Jehova tanúinak száma. 1939-től Lengyelország területén alakítottak ki először kényszermunka-, hadifogoly-, majd haláltáborokat. Ez utóbbiakat a ’végső megoldásra’ hozták létre, céljuk az volt, hogy minél gyorsabban minél több üldözöttet gyilkoljanak meg.
A nácik az elgázosítás módszerével már 1939-ben elkezdtek kísérletezni; főleg értelmi és fizikai fogyatékos német gyerekeken és felnőtteken tesztelték a halálos mérgeket. Az első haláltábort 1941-ben hozták létre, ahol még - mozgó gázkamraként - teherautókat használtak. A kocsik hátsó részébe terelték az embereket, aztán bevezették hozzájuk a kipufogógázt. Elsősorban azért kezdték alkalmazni a teherautómódszert, mert a német katonáknak lelkileg túl megterhelő volt szemtől szemben meggyilkolni nőket és gyerekeket.
1942-ben a németek több táborban is gázkamrákat alakítottak ki, ahova egymás után terelték be a marhavagonokkal odahurcolt csoportokat. Az embereknek fogalma sem volt arról, hova sétálnak be. Miután kiszabadultak a vagonból, mindenkinek meztelenre kellett vetkőznie, hogy egy ’tisztító zuhanyban’ részesüljön, és az összes ruháját és értékét felakasztania egy fogasra.
A katonák még azt is elmondták nekik, hogy jegyezzék meg a fogasaik számát, mivel a zuhany után így gyorsabban megtalálják a holmijukat - mindent elkövettek tehát, hogy az emberek elhiggyék, nem fognak meghalni. Ezután beterelték őket egy hatalmas fürdőszobába, víz helyett azonban Zyklon-B granulátum jött a zuhanyból. Az emberek 4-5 perc alatt meghaltak. A háború vége felé a nácik már kevesebb és kevertebb gázt alkalmaztak, így a haldoklás akár 12 percig is eltarthatott.
„Tisztában vagyunk vele, hogy a háború csak azzal végződhet, hogy vagy az árjákat irtják ki, vagy a zsidóság eltűnik Európából. 1939. szeptember elsején a Reichstagban már kijelentettem, hogy ennek a háborúnak eredménye a zsidóság megsemmisítése lesz. Első ízben kerül sor ezúttal annak a zsidó törvénynek az alkalmazására, hogy „szemet szemért, fogat fogért”.
A táborokban a foglyokon rendszeresen kísérleteztek. Josef Mengele és a többi „álorvos” borzalmas tortúrának vetett alá zsidókat, cigányokat, melegeket egyaránt. A vízrák nevű betegség kórosan alultáplált és szennyezett vizet fogyasztó embereknél alakult ki. Hiába próbálták óvni őket a felnőttek, sok cigány kisgyerek képtelen volt ellenállni a víz csábításának. Elkapták a kórt, Mengele pedig a beteg kicsiket embertelen kísérleteknek vetette alá. Dolgavégeztével a gyerekeket egyszerűen meggyilkolta és testrészeiket konzerválta.
A másik rögeszméje az egypetéjű ikrek voltak: vegyi anyagokat, kloroformot fecskendezett a gyerekekbe kísérletképpen, melynek eredménye általában halál vagy bénulás lett. Az SS-doktorok az embereket gyakran sós vízzel itatták, azt figyelve, meddig tudnak így életben maradni. A cigány nők méhébe káros anyagokat fecskendeztek, hogy terméketlenné tegyék őket, más embereket kis híján halálra fagyasztottak, mert kíváncsiak voltak rá, egy ilyen sokk után mikor térnek magukhoz.
A gázkamrákról, a kísérletekről és az elgázosításokról éveken át lehetett hallani, de a világ sokáig nem hitte el, milyen iszonyatos dolgok történnek a német táborokban.
„Mi álltunk (meztelenül), ő (Mengele) beszélt. Aztán vért vettek. Sokat. Állandóan csapolták a vérünket. Egy héten kétszer-háromszor. Alkalmanként egy nagy fiolát megtöltöttek a levett vérrel. Aztán adtak valamilyen injekciót (fenékbe). (…) Amikor mentünk, mindig kaptunk injekciót. (…) Közben állandóan bámulhattuk azokat az üvegvitrineket a polcokon. (…) Tüdő, belek, emberi máj és vese (volt bennük). Minden üvegen cetli és felirat, hogy kitől származik, és mit tartalmaz. Ikrek voltak, mi is oda kerültünk volna, mert Mengele végül megölte az áldozatait, csak ránk már nem maradt ideje…”
„Tereltek bennünket a hidegbe, ilyen fürdőféle volt, slaggal ránk engedték a hideg vizet. Az olyan megalázó volt, az a sikongatás, ami ott volt. Sikított mindenki, ahogy csak kifért a száján. A másik meg, amikor vizsgálatra vittek bennünket. Ezek ilyen női vizsgálatok voltak. Elállították vele a vérzésünket. (…) Azt nem tudom megmondani, micsoda fájdalmat éreztem! Az volt a legnagyobb megalázás.”
Fejezetek
A holokausztKapitola 01
Fasiszta ideológiafejezet 03
AntiszemitizmusFejezet 03
A holokauszt előzményeifejezet 04
A holokauszt 1944-ig – a jogfosztásokFejezet 05
A náci táborokFejezet 06
A központi gettóFejezet 08
A zsidó vagyonok és feljelentésekFejezet 09
PorajmosFejezet 10
LMBTQFejezet 11
Koncentrációs táborok felszabadításaFejezet 12
Hazatérés és emigrációFejezet 13
A holokauszt emlékezeteFejezet 14
