1. Tejbegíz
Kedves Ismerőseim!
Részt vettem egy pályázatban, minek címe: Megsemmisítve A Pályázat a Holokauszt áldozatairól emlékezik meg. Ez volt az első projekt, amiben résztvettem. Kérlek támogassatok engem, és a barátaimat egy like-al A Megsemmisítve oldalon.
Betétdalnak felhasználtuk: Elefánt zenekar - Kedvenc felhőmnek
4. Zsidó Csillagok
No caption
5. Történelmi emlékezet blogspot
Nagyon megköszönném, ha a munkámat egy egyszerű like-al vagy esetleg megosztással tudnátok támogatni! Innen is köszönöm Szigeti Enikő tanárnő segítséget!
6. Kálmán Éva
No caption
8. Deutsch Éva családja
Király Lara, Kővári Nóra Deutsch Éva családját kutatta fel.
9. Slachta Margit
Kérlek lájkoljátok a munkámat! A Megsemmisítve pályázaton veszek részt, ami során a holokauszt áldozatainak és túlélőiről kell valamilyen fajta alkotást létrehozni, hogy ne legyenek elfeledve. Én egy ppt-t készítettem. Szóval ha tetszik, akkor lájkoljátok a Megsemmistve Facebook oldalán! Köszönöm szépen!
10. Csend, emlék, üzenet
Kedves Ismerőseim! Egy holokausztos pályázatra írtam egy megható pályaművet. A mű egy nagyváradi tanárnőről szól, kit egyik diákjával együtt deportáltak Auschwitzba. A győzelemhez minél több like-ot kell gyűjtsek erre a posztra, így ha szeretnétek támogatni pályaművemet, kérlek like-oljátok a posztomat. A megosztás is nagyon-nagy segítség nekem. Köszönöm, ha elolvasod a művemet és/vagy ha egy like- kal, megosztással segíted munkámat:)
11. Sárga csillag-dal
@megsemmisitve pályázatra készült
12. L.F. tanuló
@megsemmisitve pályázatra készült
13. Újság - Igaz történet két holokauszttúlélő fiatalról
Sziasztok! Indulok a Megsemmisítve pályázaton, ahol a lájkok is számítanak. Szeretném kérni, hogyha elolvastátok a munkámat és tetszik, akkor lájkoljátok. Fontos, hogy csak a @megsemmisitve-n lájkoljátok, hiszen csak ezeket a lájkokat tudják számolni. Előre is köszönöm!
14. Andrási Andor túlélővel interjú
Sziasztok! Részt vettünk a Megsemmisítve pályázaton Hanna Erdélyi és Hegyes Emese tanárnővel a Holocaust témakörében. Fogadjátok szeretettel Andrási Andor II. világháborús túlélővel készült interjúnkat!
15. M.E. története
A megsemmisítve pályázatra szeretnék jelentkezni M.E. történetével
17. Vérrel és könnyekkel írva
Kedves Ismerőseim! Újra indulok a Megsemmisítve című pályázaton, ez alkalommal egy verssel készültem. A nyertes az aki a legtöbb likeot gyűjti a bejegyzésére 2024.05.10-ig. Köszönöm szépen mindenkinek aki megossza és likeolja a bejegyzésemet. Megosztás esetén kérlek írjátok oda, hogy rá kell kattintani a posztomban található képre, mert csak azok a likeok érvényesek amelyek magára a képre érkeznek.
18. Botlatókövek Bp. kerületeiben
Farkas Mirella- Botlatókövek Budapesten A botlatókövek (németül: Stolpersteine) Gunter Demnig német szobrász alkotásai; a nemzetiszocializmus áldozatai előtt tisztelgő, macskakőre rögzített 10×10 centiméteres réz emléktáblák, amelyeket az áldozatok egykori lakhelye előtt helyeznek el a járdába süllyesztve. Ezek a kövek a lakóhelyek mindennapjaiban teszik láthatóvá és kézzelfoghatóvá a történelmet.
19. A kiengesztelődés titka az emlékezés
Kussa Alma munkája
20. Botlatókövek Bp. kerületeiben
Osztályommal pályáztam a #megsemmisítve pályázatra. Kérlek 👍-oljátok ezt a bejegyzést.
21. A holokauszt emlékére - vers
Kedves ismerőseim! Indultam a Megsemmisítve pályázaton A holokauszt emlékére című művemmel. Arra kérlek benneteket,hogy likeoljátok ezt a bejegyzést, illetve ha valaki megosztja akkor is ez a bejegyzés legyen likeolva. Előre is köszönöm!
22. Ártatlanok nyomában
Kedves Ismerőseim! Indulok a Megsemmisítve pályázaton, amelyben a holokausztot megélt személyeknek a sorsát kell bemutatni egy pályaműben. A pályaművemet a nagybácsikám nagymamájáról és az ő édesapjáról készítettem. A nyertes az aki a legtöbb likeot gyűjti a bejegyzésére 2024.01.31-ig. Köszönöm szépen mindenkinek aki megossza és likeolja a bejegyzésemet🥰🤗 ❗️Megosztás esetén kérlek írjátok oda, hogy rá kell kattintani a bejegyzésemre, mert csak azok a likeok érvényesek amelyek erre a posztra érkeznek.
23. Senkinek sem
Bori Edina - Senkinek sem Egy idős férfi zötykölődött a buszon kis poggyászával, amiben pár napra elegendő ruha volt, ugyanis hosszú-hosszú évek után hazautazott hazájába, Magyarországra. 1941 óta nem járt otthon, hiszen sürgősen emigrálnia kellett az Egyesült Államok San Franciscojába, nehogy áldozatául essen a náci népirtásnak. Éppen úton volt egyik régi kedvenc helyére, a Rakpartra, hogy megtekintse a kis cipőszobrokat, és ahogy közeledett az emlékműhöz, egyre jobban szorongatták kellemetlen érzései. Ahogy egyik gondolata követte a másikat, majdnem hogy elfelejtett leszállni, de még épp időben sikerült neki. Komótosan, picit bicegve sétált a komor, hűvös őszi időben majd megtorpant a vascipők előtt, és szomorúan nézte azokat. Hirtelen előtörtek belőle fájdalmas emlékei a meneküléséről. Ahogy rájuk törték az ajtót a katonák, és próbáltak kiszökni családjával a házból maroknyi szeretett tárgyaikkal. Édesanyját és édesapját már a telek hátulsó kapujánál elkapták, és ahogy hirtelen megtorpant volna hallotta, kétségbeesett kiáltásukat, hogy: „Ne, menekülj! ”. Ahogy rohant a kis utcákban, hallotta hogy golyók repülnek el mellett. Még mielőtt befuthatott volna a sarokra, lábon találta egy golyó. A fájdalom majd széthasította a testét, de tudta, hogy nem szabad megállnia, mert akkor nem csak családja és sportolói álmai, hanem élete is vége szakad. Végül egy kacskaringós elágazásnál sikerült leráznia üldözőjét. Majd az emigrációja utáni sok évére gondolt. A reggeleire, az apró lepukkant garzonjában, a folyamatos félelemre és aggodalomra, amit a háborús hírek olvasása folyamatosan fokozott, és az apró megnyugvására, mikor vége lett a háborúnak. És ezek a cipők, oh mennyi fájdalom és szenvedésre emlékezteti ez! Érezte, ahogy kezét elhagyja az erő és a bőröndje a földre hullik, majd erőtlen kezébe temeti az arcát és mélységesen zokogni kezd. -Őszintén sajnálom, ez számomra is egy felejthetetlen és tragikus élmény- mondta egy vele egy idős férfi. Könnyektől homályos szemétől fel se ismerte először, majd rájött. Ő volt az a katona, aki meglőtte.
24. Füttyszó
Borítót tervezte: Rudasits Nóra Írta és szerkesztette: Bujtás Mira
25. Elveszett élet
Farkas Ariel története: Az önzetlen kereskedő Dédnagymamám Kisújszálláson lakik, és amikor legutóbb meglátogattam tőle is érdeklődtem, hogy az ő lakhelyét érintette-e a II. világháború pusztítása, illetve a náci Németország által eltervezett és irányított népirtás, a holokauszt. Kérdésemen nagyon meglepődött. Ekkor elmeséltem neki, hogy idén nyáron Lengyelországban voltunk a családdal nyaralni, és apa elvitt minket Oświęcim-be, egy dél-lengyel kisvárosba. Amit ott láttam nagyon mély nyomot bennem, és elhatároztam, hogy az idős családtagokat kifaggatom otthon a világháborús élményeikről. A dédim még sosem hallotta a lengyel település nevét, de amint megmondtam neki, hogy az auschwitz–birkenaui koncentrációs- és megsemmisítő táborra gondoltam, láttam, hogy hirtelen megrohanják az emlékek. Hosszan mesélte, hogy Kisújszálláson az 1940-es évekig egy közel 500 fős összetartó zsidó közösség létezett, és ők személyesen is sokat köszönhettek a zsidóknak. Különösen egy embernek, aki az ő családját megmentette 100 évvel ezelőtt… Történt, hogy a néhai üknagypapám fiatalon, boldogságban, de nagy szegénységben élt a családjával amikor az 1921-ben Kisújszállásra lesújtó hatalmas nyári vihar megrongálta az előző évben épített házuk tetejét. Pénzük nem lévén a rokonokhoz, majd a szomszédokhoz fordultak segítségért, ám senki nem tudott/akart nekik pénzt vagy építőanyagot adni. Végül egy Fischer nevű zsidó kereskedőhöz mentek el. Üknagypapám őszintén elmondta neki, hogy milyen nagy baj érte őket és kérdezte nem tudna-e segíteni. Abban állapodtak meg, hogy az ükszüleim azonnal megkapják a faanyagot, és majd az aratás és cséplés után kifizetik. Így is történt. A kereskedő hónapokig önzetlenül hitelezte tehát a tető helyreállításához szükséges építőanyagot. Üknagypapám egész életében büszkén és hálával gondolt a zsidó emberekre, akik akkor is segítették a családját, amikor más nem tudott, vagy éppen nyerészkedni próbált. Hogy pontosan mi történt később a zsidó kereskedővel, arra a dédnagymamám nem emlékszik, de sajnos valószínű, hogy 1944 májusában őt is a településen kialakított gettóba zárták, majd deportálták.
26. Szimfónia a drótkerítés mögött - Mikor a remény lelkeket szólít meg
Horváth Hanna: Szimfónia a drótkerítés mögött Úgy görnyedt a kotta üres lapja felett, mintha elfelejtette volna a zeneszerzés tudományát. Pedig ez nem vallott rá. A szűk helyiségben csak kevés fény jutott a meleg nyári napsugarakból. A kimerültségtől alig bírta kezében tartani a tollat. Az éhségtől egyre homályosabban látott. –Rossz előérzetem van! – szólalt meg kezébe temetve arcát a koszos sarokban ülve Vera. Egy gyors vigyázó pillantást vetett leroskadt feleségére, majd mélyen beszívta a hely száraz, dohos levegőjét, és folytatta gondterhelten a komponálást. Az áristomban a feleségén kívül még két másik zsidó sorstársa Budai Pál és Kuti Sándor zeneszerzők tartózkodtak. Pál idegesen fel-alá járkált a penitenciárium vaskos falai közt, közben a koszos kabátjára aggatott csillagot vizslatta és az egyik komponált darabját dúdolta. Sándor már nagyon gyenge volt, alig bírt mozogni. Ekkor kattant a fémes ajtó zárja és egy német katona lépett be rajta. –Raus, arbeit! – üvöltötte torkaszakadtából az erélyes tagbaszakadt fegyveres. –Gyere Laci mennünk kell! – sóhajtott Sándor, majd lehajtott fejjel némán felkelt a földről és kilépett az ajtón. A többiek követték a példáját. Elrakta zsebébe a gyűrött kottalapot és a tollat, majd sietős léptekkel a többiek nyomába eredt. Nem szóltak egymáshoz csak csendben követték félhomályban a katonát. A folyosók útvesztőjében görcsösen fogta a zsebében lévő gyűrött lapot, közben egyre erősebben próbált mestere, Kodály szavaira emlékezni. Mikor kikeveredtek a sötétségből, a német a tábor udvarára vezette őket, mint minden másik nap. Az egyik fegyveres elvitte Verát téglát hordani. Sándort és Pált elvonszolták földet ásni, ő pedig egyhelyben állt hideg vérrel az udvar közepén, és várt. Ekkor egy fegyveres termett mögötte. –Weiner, beweg dich! – üvöltötte mély rekedtes hangján, majd megmarkolta a kabátja vállánál és elráncigálta fát hordani. Miközben haladtak a farakások felé, összeszorulta szíve, hogy többé már nem láthatja szülővárosát Szombathelyt, és nem ölelheti a családját. Érezte, ahogy elönti a félelem. Pedig ő sohasem félt. Mikor odaértek a fegyveres belökte őt a sorba, ahol a többi reményvesztett sorstársa ácsorgott. A fát futva kellett a táboron keresztül elcipelni a raktárhoz, majd visszafutni a farakáshoz. Már alig bírta el a tuskókat, éppen készült összerogyni a fáradságtól, mikor az előtte lévő zsidó összeroskadt. Egy német katona egyből odalépett hozzá, fogta a gépkarabélyát és lelőtte. Megszeppenve lépett át rajta, majd futott tovább a raktárhoz. Gondolataiban egyre csak Vera járt. Érezte, ahogy a sötétségben a remény szépen lassan elhagyja. Szemei előtt hirtelen megjelentek halvány szentjánosbogarak. Ámulattal nézte őket, közben ügyelt, hogy le ne ejtse a tuskókat. Mikor oda ért a raktárhoz a katona félre állította és visszaráncigálta abba a szűk helységbe, ahonnan kora reggel kivitték a többiekkel együtt. A fegyveres kinyitotta a vasajtót, majd belökte őt. A sötétben észrevette, hogy Vera kimerülten reszket a földön összekuporodva. A maradék életerejével odafutott hozzá és szorosan magához ölelte. –Félek, Laci! –suttogta halkan, majd a remegésből sírás lett. –Mindannyian félünk! – suttogta, mintha ez lenne az egyetlen mondat, amit felesége hallani akart tőle. Hátát neki nyomta a falnak, úgy ült a hideg nyirkos földön. –Sándorék még nem jöttek vissza! – mondta Vera szipogva és férje erőtlen vállára hajtotta fejét. Az egyik kezével átkarolta feleségét, a másikkal pedig gyöngén gyűrögette a kottalapot. Már félig megírta az új szonátáját olyan technikákkal, amit még Kodály javasolt neki. Ekkor hirtelen képzeletében a hangjegyekből melódia született, a melódiából pedig kellemes hangzavar, mely képes egy lelket megszólítani. Álmodozásából váratlanul az ajtózár kattanása zökkentette ki. Visszahozták a másik két zeneszerzőt is az áristomba. Fáradtan rogytak a földre. Valamennyire megnyugodott, hogy mindenkit épségben visszahoztak a kényszermunkából. Vera a vállán halkan szuszogott, Sándorék pedig már a visszatérésük óta aludtak. Hiába nézte a sötét szemközti falat, nem jött álom a szemére. Az éjszakai fülsüketítő csendben hirtelen fegyverek ropogása hallatszódott. A sötétben váratlan fénycsóvák jelentek meg. Kint az udvaron német katonák kétségbeesett üvöltése hallatszódott. –Ébredjetek, itt vannak! – üvöltötte el lelkesen magát, majd felugrott és felrázta a többieket. Ezután gyorsan történtek az események körülöttük. A fém ajtót hirtelen két angol fegyveres tépte ki. Zseblápájukkal bevilágítottak a peniteniáriumba, ahol a három zeneszerző és egy ártatlan feleség tartózkodott. –Let them come! – üvöltötte az egyik tagbaszakadt fegyveres, közben kezével erősen gesztikulált. A három kimerült férfit a remény fűtötte, így még talpra tudtak állni, de Vera annyira kimerült volt, hogy neki ez nem sikerült. Ekkor hirtelen felkapta feleségét, és a két katona után és Sándorék után eredt. Csak futottak bele a vaksötétbe. Nem tudták ezután mi lesz, ha kikerülnek innen, de ez már nem érdekelte őket. Az életet jelentő teherautóig meg sem álltak. Ott a két katona felsegítette őket a jármű platójára a többi sorstársuk mellé. Ezután ők is felugrottak, és az autó villámgyorsan elhagyta a Lukovi tábort. Vera a vállára dőlve nézte a csillagos eget. –Megcsináltuk Verám, már vége! – sóhajtott fel megkönnyebbülten, és egy szenvedélyes csókot lehelt ajkára. Még azon az estén, a platón zötykölődve megírta élete egyik legkülönlegesebb szonátáját, mely a reményről szól. S, akkor az égen egy újabb csillag fénylett fel Weiner Lászlónak...
27. Áldozatként egy megváltozott világban
Kedves ismerőseim! Egy holokauszttal foglalkozó pályázatra írtam egy szomorú pályaművet. A mű egy izraelita család tragikus sorsát mutatja be, akiket Auschwitzba deportáltak. A győzelemhez minél több like-ot kell gyűjtsek erre a posztra, így ha szeretnétek segíteni munkámat kérlek like-oljátok. A megosztás is nagy támogatás nekem. Köszönöm, ha elolvasod és ha like-kal, megosztással segíted munkámat!
All works
1. Tejbegíz
Szabó Sztella, solt
2. Zala András
Racsek Bence, Budapest
3. Emlékszem
Persa-Kövér Írisz, Budapest
4. Zsidó Csillagok
Müller Miron, Biatorbágy
Kőhegyi Réka, Budapest
Sitkei Bertalan, Biatorbágy
5. Történelmi emlékezet blogspot
Sintábor Flóra, Veszprém
6. Kálmán Éva
Lukácsi Enikő, Budapest
Dósa-Baranics Dea, Budapest
7. Katz László
Lacza Léda
8. Deutsch Éva családja
Kővári Nóra, Budapest
Király Lara Amina, Budapest
9. Slachta Margit
Kovács Dóra
10. Kálmán Éva
Lukácsi Enikő, Budapest
Dósa-Baranics Dea, Budapest
11. Sárga csillag-dal
HORVÁTH BORBÁLA, BUDAPEST
12. L.F. tanuló
FARKAS NÓRA, BUDAPEST
MÓZES EVELIN, GYÖMRÖ
SÜKÖSD BIANKA, BUDAPEST
13. Újság - Igaz történet két holokauszttúlélő fiatalról
FARKAS MIRELLA, BUDAPEST
14. Andrási Andor túlélővel interjú
ERDÉLYI HANNA SÁRA, KECSKEMÉT
FERENC KENDE, KECSKEMÉT
15. M.E. története
BATBILEG ENKH-AMGALAN, BUDAPEST
16. A halál rabságában
BÁNHIDI BÍBORKA, GÁRDONY
17. Vérrel és könnyekkel írva
BELLA LAURA ANNA, BUDAPEST
18. Botlatókövek Bp. kerületeiben
BÁNHIDI BÍBORKA, GÁRDONY
19. A kiengesztelődés titka az emlékezés
KUSSA ALMA, BUDAPEST
20. Botlatókövek Bp. kerületeiben
KOVÁCS ZÓRA, SZEKSZÁRD
21. A holokauszt emlékére - vers
KOVÁCS CSENGE BALÁSTYA
22. Botlatókövek Bp. kerületeiben
BÁNHIDI BÍBORKA, GÁRDONY
23. Senkinek sem
BORI EDINA, BUDAPEST
24. Füttyszó
BUJTÁS MIRA, SOPRON
RUDASITS NÓRA, SOPRON
25. Elveszett élet
HETÉNYI ANNA, BAJA
26. Szimfónia a drótkerítés mögött - Mikor a remény lelkeket szólít meg
BUJTÁS MIRA, SOPRON
RUDASITS NÓRA, SOPRON
27. Áldozatként egy megváltozott világban
BORI EDINA, BUDAPEST
28. Vers: Valahol messze régen
SZÉNÁSI TAMARA, KECSKEMÉT
WATCH VIDEO
SEE IN AUGMENTED REALITY